-
2 weeks ago
end of the year.
-
Notes: 1 / 3 weeks ago
wreck.
-
Notes: 3 / 2 months ago
Tegnapelőtt (több, mint egy év kihagyás után - és ezt úgy értem, hogy a kezemben sem volt a gép) újra fotóztam egy készülőfélben lévő projekt miatt. Eltartott egy ideig, mire újra rutinból ment a dolog, de úgy tűnik, hogy ezt sem lehet teljesen elfelejteni.
A történet érdekesebb része az, hogy a 20D az elmúlt egy évben nem is volt bekapcsolva, sem feltöltve (mondhatni ridegtartáson van szerencsétlen), mégis ugyanúgy működött, mintha tegnap tettem volna le. Igaz, vannak apróbb, használatból adódó esztétikai sérülései, meg hát az az LCD kijelző is egészen vicces 2011-ben, de ettől eltekintve egészen jól tartja magát.
A mai napig le tud nyűgözni ez a tartósság, ez a hosszú élettartamra tervezett ipari jellegű kialakítás, és valószínűleg ezért van az, hogy minden munkaeszközöm - a ThinkPadem, a Blackberry-m, de az autóm is - ezt a felfogást tükrözi. Olyanok, mint egy tehervonat: megbízhatóak, szögletesek, és relatíve kevés dolog árt nekik.
-
Notes: 2 / 1 year ago
Wikileaks, mi?!
Tudod, hogy mi basz fel leginkább ebben a WikiLeaks sztoriban? Az, hogy az emberek úgy csinálnak, mintha nem tudnák, hogy a politikusok hazudnak. Meg csúnyákat mondanak egymásra. Döbbenetes, nem? Nem mintha itthon nem ez menne, de az persze senkit nem érdekel, az nem botrány, az nem érdekes. Az, hogy amerikai diplomaták azt mondták a Burkina Fasói nagykövetre egy jelentésben, hogy nagyorrú, na az aztán vérlázító.
A politikus hazudik. Vagy szimplán nem mond igazat valamilyen érdekcsoportot szolgálva, vagy csak abból a nézőszögből hajlandó megmutatni a dolgokat, amelyek őt igazolják. Ezen felül előszeretettel beszélnek el egymás mellett, teljes hangerővel, mert ki halott már olyat, hogy két politikus bármiben is meg tudott volna egyezni?
És ezek után megy a csodálkozás meg a mutogatás. Nem értem. Mint ahogy azt sem, hogy egyáltalán miért lepődtek meg, hogy kipenderítették őket az Amazon cloud-ból. Viszont ahogy ezt kezelték, az leginkább arra hasonlít, mint amikor egy óvodásnak elveszik a játékát.
Nem hiszek a szent ideológiákban. Bármiről is van szó, az egészen biztos, hogy valamilyen csoportosulásnak az _érdekében áll_. Példának okáért a vallási terrorizmus sem az ideológiáról szól — vagyis a legvégén, a végrehajtók oldaláról az is benne van, hogyne, őket könnyű fanatizálni — hanem a pénzről, mégpedig mocskosul sok pénzről. Titkosított katonai dokumentumokat sem szokás kirakni az internetre csak úgy, többek között azért nem, előbb-utóbb valaki visszaüt. És az fájni fog.
Mondjuk van, akinek még így is megéri, csak az általában nem a színpadon van.
-
Notes: 1 / 1 year ago
Haiku
Azt mondjuk sosem értettem, hogy a nagy netbookos fellángolás idején miért nem állt be egyetlen nagy cég sem a Haiku mögé (ami ugye a néhai BeOS feltámasztott, közösségi reinkarnációja) - minden megvolt benne, amit a például a Mint tudott, csak éppen sokkal kisebb, áramvonalasabb és gyorsabb volt.
A BeOS (Haiku) szexi a szó geek értelmében: nincsenek benne barokkos túlzások, viszont eszméletlen gyors, rendkívül takarékosan bánik az erőforrásokkal, és még az UI is teljesen koherens, pedig. Utoljára valamikor a BeOS R5-öt használtam (baszki, az már tíz éve volt!), és azóta sem érződik megfáradtnak vagy használhatatlannak a grafikus felület, ami mondjuk nem mondható el a kortársairól (Win98, Mac OS 9, KDE 2).
Azt, hogy gyors, igazából úgy kell érteni, hogy valami elképesztőenkurváramocskosul sebes, konkrétan az Alpha 2 release hat (6) másodperc alatt bootolt be egy virtuális gépen, három (3) másodperc volt a teljes shutdown folyamat, és 56M memóriát foglalt indulás után (ez, figyelembe véve, hogy egy teljes kliens-szerver GUI-ról van szó, egyszerűen zseniális a maga nemében, pláne, ha figyelembe vesszük a mai szoftverfejlesztők “ööö, legyen benne 8G RAM, az végülis nem árthat” hozzáállását).
Imádom a célszerszámokat, a Haiku meg pont ilyesmi: kihegyezett, a végletekig optimalizált rendszer, ami nem mindenre/mindenkinek jó. Leopard-2 harckocsi versus katana, lehet választani.
Sajnálatos módon ez a projekt nagyjából halálra van ítélve, úgy 10-15 évet késtek. A 21. században néhány csendes őrült kivételével senkit nem érdekel már a hatékonyság, meg a low memory footprint, a lényeg, hogy legyen touchscreen, meg alkalmazásbolt, meg csillogó-villogó-animált marhaságok, és 60 fps-sel lehessen szkrollozni. Manapság már nem jelentenek be minden hónapban új Netbook OS-t (mondjuk az is egy vicc volt a maga módján), mert minden cég táblagépet próbál faragni a rendelkezésre álló eszközeiből. Ha nincs Netbook, nincs igény rendes, Netbookra szabott operációs rendszerre sem, így hát nem lesz mögötte komoly fejlesztői erő vagy támogató cég - viszlát, Haiku, köszönjük a részvételt.
Kár érte.
-
Notes: 5 / 1 year ago
Az Apple folyamatosan kábítja az embereket a kozmetikázott marketing-specifikációkkal, miközben elfeledkezik az innovációról. Szerencsére vannak gyártók, akik önfényező igehirdetés és vallási extraprofit nélkül adják a csúcstechnológiát: ThinkPad EDGE, 31 óra akksiról.
-
Notes: 5 / 1 year ago
MBA reloaded (2010)
Előszóként csak annyit, hogy az új MacBook Air (valószínűleg) egy rendesen összerakott gép - vagyis annak a benyomását kelti. Ami kiveri nálam a biztosítékot, az Steve Jobs és a mögötte álló marketing-buldózer igehirdetése, ami nagyjából a következőképpen manifesztálódik:
amit mi nem tudunk/akarunk belerakni egy gépbe, arra neked nincs szükséged!
Kezdjük ott, hogy ez gép a notebook számítógép jövője. Mert, ööö, miért is? Azért mert ők azt mondták. Igaz, hogy eddig nagy ívben tettek az ultraportable kategóriára (az eredeti Air sem volt egy kiemelkedő darab), de most megmondják a frankót, hiszen forradalmiságban és látnokságban nagyon jól el vannak eresztve, no meg hihetetlen sok tapasztalattal is rendelkeznek ezen a téren.
Az egyszerűség kedvéért mondhatták volna, hogy
Vedd meg, mert ez szép!
Ennek lett volna egy nagy előnye: igaz lenne. Az összes többi, a keynote-ban szereplő felsőfokú jelző sajnos nem esik ebbe a kategóriába, röviden össze is szedtem:
- 1440x900 LED-es háttérvilágítású display - Úúúú, de frankó, kinek is van ilyen már több, mint két éve? Praktikusan mindenkinek, aki a notebook piacon mozog.
- SSD - elképesztő újítás, tényleg, lássuk, ki is használ ilyen vadonatúj, forradalmi technológiát? Hm, mindenki?
- Core2Duo processzor - ami egy gyors processzor ebben az osztályban, legalábbis Steve Jobs szerint. A kérdés az, hogy akkor melyik osztályról is beszélünk? Ha netbook (amire az Apple fanok csak megvetően köpnek), akkor tényleg - viszont az ultraportable/subnotebook kategóriában a 2008 Q3-ban megjelent Core2Duo SU9400 inkább csak viccnek hat.
- 2 GB memória (maximum 4 GB) - talán a 4 GB nem tűnik eszeveszetten elavultnak, igen. De így lesz ez 2 év múlva is? Azt valahogy nem annyira szeretik reklámozni, hogy a memória bizony fixen rá van forrasztva az alaplapra. Ha 2 GB-os modellt választasz, az bizony örök életére 2 GB-os marad.
- 5 órás üzemidő akksiról a kisebb (11.6”) modellnél - konkrétan egy öt (5) éves ThinkPad X40 is tudta ezt produkálni. Tudom, az nem ér, mert, ööö, csak.
Mit tudunk még erről a csodáról, amit Steve Jobs személyesen hozott el nekünk, miután leszállt közénk?
- Unibody kialakítás - újabb fantasztikus előny, hiszen hihetetlenül masszívnak érzi tőle a gépet az egyszeri ember. Az más kérdés, hogy nincs egyetlen cserélhető eleme sem a gépnek - sem az SSD (speckó kivitel), sem a memória (alaplapra forrasztva), sem az akksi nem cserélhető házilag. És a legjobb az indoklás: mert erre a felhasználóknak nincs szükségük. Ehm. Ha a memóriamodul elhalálozik a garancia után (ami alapértelmezetten amúgy sem túl erőteljes valami az Apple gépek esetén), akkor bizony cserélni kell az alaplappal együtt.
- A kijelző keretébe épített antennák - itt már a sírás kerülgetett, kábé egy évtizede mindenki a kijelző keretébe építi az antennákat. De ha már antenna, hol marad egy nyamvadt 3G modem? Jaaa, iPhone és Bluetooth tethering, tényleg. Az valószínűleg nem fogyaszt sokkal többet, mint egy 3G modem. Persze megvan az az előnye, hogy el lehet adni egy iPhone-t is a felhasználónak - vagyis nem, hiszen már mindenkinek iPhone-ja van!
- Billentyűzet - szokásos széthúzott Apple billentyűzet, valaki esküszik rá, én speciel nem tudok rajta gépelni - viszont a világítás elfogyott belőle, és olyan rendkívül high-tech megoldást, mint például a folyadékot elvezető tálca, ne is keressünk. (Steve Jobs válasza valószínűleg csak annyi lenne, hogy “Ne öntsd bele.”)
- Ár: 999$ -1800$ - elsőre nagyon jól hangzik az belépő modell 1000 dolláros ára, de a 4GB memória, nagyobb processzor, nagyobb diszk konfigért simán a duplájánál tartunk. A konkurencia ennek simán alámegy 300 dollárral - és igen, operációs rendszerrel együtt (az számomra nem érv, hogy Mac OS X vagy Windows 7 van a gépen, mindkettőnek vannak problémai, és mindkettővel el lehet végezni a munkát — az “életérzés” egy operációs rendszerben a legnagyobb átverés, aminek a kitalálásához legalább egy marketing divízióra, sőt, egy marketing hadtestre volt szükség).
- No optical drive, no hard drive - utalnék a második bekezdésre, ebben a kategóriában _ez_a_normális_, mi az istent tudnak még ezen rugózni? Ja, hogy náluk ezt ideologizálni kell…
- nVidia 320M grafikus mag - ez valóban derék, ám nem igazán mérhető össze a fogyasztása az integrált megoldásokkal. Valójában ez a chip áll a régivágású processzor alkalmazásának hátterében, hiszen a modernebb Core i5-i7-M, UM modellek csak integrált grafikus gyorsítóval együtt kaphatóak. Valahol értehető választás (jobb OpenGL megvalósítás, mint az Intel magoknál), valahol meg teljesen feleslegesnek tűnik (HD gyorsítást már az integrált gyorsítók is tudnak). Persze a Mac nagyon erős játékplatform…
És nem, ez nem arról szól, nem engedhetem meg magamnak, hogy egy technológiailag ennyire előremutató (ööö, muhaha?) készüléket vásároljak, és ezért inkább mindenfélét kitalálok, hogy miért is nem jó az igazából (amit hívhatnék felvágósan kognitív disszonancia redukciónak is). Megengedhetném (na ez a felvágás), csak egyrészt, ez nekem nem alkalmas munkára (Dokkoló? Ethernet csatlakozó? ezekről nem is írtam…), másrészt egy kicsit tovább szeretnék használni egy gépet, mint ahogy azt Steve Jobs kitalálta. Nem, nem 1 vagy 2 évig. Az előző gépemet (az említett X40) 5 évig használtam. És igen, a harmadik évben került bele memória, a negyedik évben került bele egy SSD. Az új MacBook Air estén egyetlen megoldás van csak: két éves korában eladni, és megvenni az új modellt. Vajon mennyi lesz az értékvesztése 2 év után egy gyakorlatilag bővíthetetlen, aranyáron javítható gépnek? És ebből hányszor mehetnék pályára?
Na ezért nem lesz nekem soha a munkagépem Apple termék. Mocskosul nem akartam erről írni, aztán tessék, csak kihozták belőlem. Picsábamár.
-
Notes: 4 / 1 year ago
Az internet EREJE
Kicsiny bagolykommandónk már jóideje használja a Zendesk nevű szolgáltatást, amit talán hibajegy-kezelőként lehetne legegyszerűbben hívni (tud még mást is, de mondjuk legyen ez).
Teljesen remek funkciói vannak, és a céljainkra tökéletesen bevállt, bátran ajánlgattunk mindenkinek, aki ilyesmit keresett - egészen keddig, amikor is a postafiókomba kaptam egy levelet, miszerint szolgáltatás- és csillogásbővítés okán kicsit változtatni fognak az árazáson. Umm. Mivel az elmúlt pár évtizedet Magyarországon töltöttem, nem ért annyira meglepetésként, hogy igazából ugyanazért, amit most használunk, egész pontosan kétszer annyit kellene majd fizetnünk az új modell szerint - persze volt ideológiai kábítás, meg 1 éves késleltetés (ha kifizetsz 1 évet előre, akkor azt még a régi áron teheted), de ismétlem: teljes értékű magyar állampolgár vagyok, ilyen egyszerűen nem tudnak megvezetni. Hozzáteszem, egy SaaS megoldást pont azért választ az ember, mert tervezhető költséget jelent - ilyenformán ezt a gondolatot akkor akár el is felejthetjük, mert bizony az ÁSZF mindenhol lehetővé teszi az ilyen jellegű áremelést. Nem tetszik? El lehet húzni.
Persze egyből kitört a lázadás a cég oldalán a közlemény kommentjei között, régi - és egyben elég jelentős - ügyfelek hordták le mindennek a céget (aminek a szlogenje egyébként bájos: “Love your helpdesk.”), és záporoztak az alternatívák, a konkurencia pedig rögtön megpróbálta elcápázni a lázongó ügyfeleket.
Mi is az elegáns távozás mellett döntöttünk:
@mikkelsvane that “new pricing” thing wasn’t too nice. in fact, you just managed to double our zendesk costs. maybe it’s time to leave :|
Már ki is exportáltam az összes adatunkat, amikor reggel jött egy kérdőív az üggyel kapcsolatban - gyanítom, hogy az elégedetlenkedő és a távozást pedzegető ügyfelek kaptak ilyet. Ennek már majdnem értelme is volt, csak éppenséggel a bejelentés előtt kellett volna felmérést végezniük, hogy vajon mi lesz az ügyfélállományukkal, ha ezt így megpróbálják letolni a régi vevők torkán. Megkapták a kis kérdőívüket kitöltve, ami nem fog szépen mutatni a dicsőségfalukon, az biztos.
Aztán ma este beesett egy ilyen kezdetű levél:
“Sorry. We messed up.” (http://www.zendesk.com/2010/05/sorry-we-messed-up.html)
Nocsak, nocsak. A cég reputációjának biztosan nem tett jót ez a kis kaland, de sokkal rosszabbul jöttek volna ki ebből az egészből, ha még inkább bekeményítenek, és csak azért sem engednek az ötletükből. A régi kliensek már csak azért is megérdemlik azt, hogy megbecsüljék őket, mert az ő hátukon fejlesztették a szolgáltatást, ők voltak azok, akik folyamatosan tesztdrájvolták az alkalmazást.
Ez az a hozzállás, amit egy igazán nagy cégtől sohasem fogunk látni (ti. hogy hajlandó meghallgatni és megbecsüli az ügyfeleit) — most nem ilyen T jellegű VIP kártya meg Aranypont szintű hasznavehetetlen lófasz juttatásokról van szó, hanem arról, hogy ténylegesen adnak valamit, ami nem csak azért van, hogy még többet költs náluk.
A Zendesk csúnyán elkúrta, de tudtak jófejek lenni, és megpróbálnak javítani a helyzeten, a közösség, a klientúra pedig megmutatta az VILÁGHÁLÓ DÖBBENETES EREJÉT.
-
Notes: 13 / 1 year ago
First things first.
-
Notes: 2 / 1 year ago
Hideaway
Following
