Előszóként csak annyit, hogy az új MacBook Air (valószínűleg) egy rendesen összerakott gép - vagyis annak a benyomását kelti. Ami kiveri nálam a biztosítékot, az Steve Jobs és a mögötte álló marketing-buldózer igehirdetése, ami nagyjából a következőképpen manifesztálódik:
amit mi nem tudunk/akarunk belerakni egy gépbe, arra neked nincs szükséged!
Kezdjük ott, hogy ez gép a notebook számítógép jövője. Mert, ööö, miért is? Azért mert ők azt mondták. Igaz, hogy eddig nagy ívben tettek az ultraportable kategóriára (az eredeti Air sem volt egy kiemelkedő darab), de most megmondják a frankót, hiszen forradalmiságban és látnokságban nagyon jól el vannak eresztve, no meg hihetetlen sok tapasztalattal is rendelkeznek ezen a téren.
Az egyszerűség kedvéért mondhatták volna, hogy
Vedd meg, mert ez szép!
Ennek lett volna egy nagy előnye: igaz lenne. Az összes többi, a keynote-ban szereplő felsőfokú jelző sajnos nem esik ebbe a kategóriába, röviden össze is szedtem:
- 1440x900 LED-es háttérvilágítású display - Úúúú, de frankó, kinek is van ilyen már több, mint két éve? Praktikusan mindenkinek, aki a notebook piacon mozog.
- SSD - elképesztő újítás, tényleg, lássuk, ki is használ ilyen vadonatúj, forradalmi technológiát? Hm, mindenki?
- Core2Duo processzor - ami egy gyors processzor ebben az osztályban, legalábbis Steve Jobs szerint. A kérdés az, hogy akkor melyik osztályról is beszélünk? Ha netbook (amire az Apple fanok csak megvetően köpnek), akkor tényleg - viszont az ultraportable/subnotebook kategóriában a 2008 Q3-ban megjelent Core2Duo SU9400 inkább csak viccnek hat.
- 2 GB memória (maximum 4 GB) - talán a 4 GB nem tűnik eszeveszetten elavultnak, igen. De így lesz ez 2 év múlva is? Azt valahogy nem annyira szeretik reklámozni, hogy a memória bizony fixen rá van forrasztva az alaplapra. Ha 2 GB-os modellt választasz, az bizony örök életére 2 GB-os marad.
- 5 órás üzemidő akksiról a kisebb (11.6”) modellnél - konkrétan egy öt (5) éves ThinkPad X40 is tudta ezt produkálni. Tudom, az nem ér, mert, ööö, csak.
Mit tudunk még erről a csodáról, amit Steve Jobs személyesen hozott el nekünk, miután leszállt közénk?
- Unibody kialakítás - újabb fantasztikus előny, hiszen hihetetlenül masszívnak érzi tőle a gépet az egyszeri ember. Az más kérdés, hogy nincs egyetlen cserélhető eleme sem a gépnek - sem az SSD (speckó kivitel), sem a memória (alaplapra forrasztva), sem az akksi nem cserélhető házilag. És a legjobb az indoklás: mert erre a felhasználóknak nincs szükségük. Ehm. Ha a memóriamodul elhalálozik a garancia után (ami alapértelmezetten amúgy sem túl erőteljes valami az Apple gépek esetén), akkor bizony cserélni kell az alaplappal együtt.
- A kijelző keretébe épített antennák - itt már a sírás kerülgetett, kábé egy évtizede mindenki a kijelző keretébe építi az antennákat. De ha már antenna, hol marad egy nyamvadt 3G modem? Jaaa, iPhone és Bluetooth tethering, tényleg. Az valószínűleg nem fogyaszt sokkal többet, mint egy 3G modem. Persze megvan az az előnye, hogy el lehet adni egy iPhone-t is a felhasználónak - vagyis nem, hiszen már mindenkinek iPhone-ja van!
- Billentyűzet - szokásos széthúzott Apple billentyűzet, valaki esküszik rá, én speciel nem tudok rajta gépelni - viszont a világítás elfogyott belőle, és olyan rendkívül high-tech megoldást, mint például a folyadékot elvezető tálca, ne is keressünk. (Steve Jobs válasza valószínűleg csak annyi lenne, hogy “Ne öntsd bele.”)
- Ár: 999$ -1800$ - elsőre nagyon jól hangzik az belépő modell 1000 dolláros ára, de a 4GB memória, nagyobb processzor, nagyobb diszk konfigért simán a duplájánál tartunk. A konkurencia ennek simán alámegy 300 dollárral - és igen, operációs rendszerrel együtt (az számomra nem érv, hogy Mac OS X vagy Windows 7 van a gépen, mindkettőnek vannak problémai, és mindkettővel el lehet végezni a munkát — az “életérzés” egy operációs rendszerben a legnagyobb átverés, aminek a kitalálásához legalább egy marketing divízióra, sőt, egy marketing hadtestre volt szükség).
- No optical drive, no hard drive - utalnék a második bekezdésre, ebben a kategóriában _ez_a_normális_, mi az istent tudnak még ezen rugózni? Ja, hogy náluk ezt ideologizálni kell…
- nVidia 320M grafikus mag - ez valóban derék, ám nem igazán mérhető össze a fogyasztása az integrált megoldásokkal. Valójában ez a chip áll a régivágású processzor alkalmazásának hátterében, hiszen a modernebb Core i5-i7-M, UM modellek csak integrált grafikus gyorsítóval együtt kaphatóak. Valahol értehető választás (jobb OpenGL megvalósítás, mint az Intel magoknál), valahol meg teljesen feleslegesnek tűnik (HD gyorsítást már az integrált gyorsítók is tudnak). Persze a Mac nagyon erős játékplatform…
És nem, ez nem arról szól, nem engedhetem meg magamnak, hogy egy technológiailag ennyire előremutató (ööö, muhaha?) készüléket vásároljak, és ezért inkább mindenfélét kitalálok, hogy miért is nem jó az igazából (amit hívhatnék felvágósan kognitív disszonancia redukciónak is). Megengedhetném (na ez a felvágás), csak egyrészt, ez nekem nem alkalmas munkára (Dokkoló? Ethernet csatlakozó? ezekről nem is írtam…), másrészt egy kicsit tovább szeretnék használni egy gépet, mint ahogy azt Steve Jobs kitalálta. Nem, nem 1 vagy 2 évig. Az előző gépemet (az említett X40) 5 évig használtam. És igen, a harmadik évben került bele memória, a negyedik évben került bele egy SSD. Az új MacBook Air estén egyetlen megoldás van csak: két éves korában eladni, és megvenni az új modellt. Vajon mennyi lesz az értékvesztése 2 év után egy gyakorlatilag bővíthetetlen, aranyáron javítható gépnek? És ebből hányszor mehetnék pályára?
Na ezért nem lesz nekem soha a munkagépem Apple termék. Mocskosul nem akartam erről írni, aztán tessék, csak kihozták belőlem. Picsábamár.